A Semmelweis Egyetem II. sz. (Tűzoltó utcai) Gyermekgyógyászati Klinikáján működő „SOTE Játszóház Alapítvány” sikeres pályázatot nyújtott be a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma által az elmúlt évben kiírt NCA-NK-10-C kódjelű kiírásra, a Kárpát-medencében megvalósuló civil szervezetek közötti magyar-magyar együttműködés, határmenti és határokon átnyúló civil kapcsolatok támogatása című program keretében. A „SOTE Játszóház Alapítvány” az „Együtt jóban, rosszban - betegségben, gyógyulásban, rehabilitáció idején” című programja 1.500.000,- Ft-os támogatásban részesült.

A megvalósításra 2011 májusában került sor, a résztvevők öt napot tölthettek Erdélyben, a Hargita lábánál. A pályázatban a „SOTE Játszóház Alapítvány” partnere a szentegyházi „Gyermekfilharmónia Alapítvány” volt. A Gyermekfilharmónia (Fili) 1983. óta működik Szentegyházán Haáz Sándor tanár úr vezetésével. A nagy múltú Fili számos országban szerepelt már nagy sikerrel, jelenleg 140 tagja van, vagyis ennyi gyermek zenél, énekel együtt nap, mint nap.

A kirándulás célja beteg, betegségből lábadozó, gyógyuló gyermekek és szüleik számára olyan program megvalósítása, amely során együtt utazhatnak, együtt tölthetnek gondtalanul néhány napot, szórakozhatnak, új ismeretekhez, élményekhez juthatnak, aktívan pihenhetnek. Azt szerettük volna, hogy tehessék mindezt úgy, hogy ne kelljen gondjaikkal, problémáikkal foglalkozniuk. Ismerjék meg Erdély természeti szépségeit, történelmét, néprajzi értékeit, hagyományait. Ismerjék meg és próbálják ki az ősi népi mesterségeket pl. a bútorfestést, kürtőskalács-készítést, ősi népi és mai hangszereket. Tanuljanak népdalokat, kössenek barátságokat és szerezzenek közös élményeket egészséges társaikkal. Felejtsék el, ha rövid időre is betegségüket. A szülő mellet a kórházi mindennapokban fontos szerep jut az ápolónőknek, pszichológusoknak, foglalkoztatóknak, orvosoknak, akik a nehéz pillanatokban a gyermekek mellett állnak. A program célja, hogy ne csak a rosszban, hanem a jóban is együtt legyenek gyermekek, szülők és a gyógyulásért oly sokat tevő klinikai dolgozók. Ne csak a rosszullétek pillanatait, hanem örömet és boldogságot is átéljenek együtt.Szerezzenek pozitív közös élményeket egy-egy játékos vetélkedőn, kiránduláson, természetjáráson, nemzeti értékeink megismerése során, közös éneklés, koncert kapcsán egészségesek, betegek, betegségből gyógyulók egyaránt. A zene gyógyító ereje, jótékony hatása mindehhez kiváló hátteret biztosít. Májusi utazásunk során tervezett programjaink, de legfőképpen céljaink maradéktalanul teljesültek, Az indulás után rövid idővel a kórházi ismeretségek újraéledtek gyermekek és szülők között is. Szinte észre sem vették/vettük és eltűntek a határok és különbségek beteg és egészséges gyermekek között, kicsiny közösségünk észrevétlenül olvadt össze negyven fős zsibongó, kacagó közösséggé. A jó hangulatról mindenki gondoskodott. Amikor elhagytuk Budapestet, közeledtünk a határ felé, majd elértük a Bihar-hegységet sorban nyíltak meg a szülők, hagyták maguk mögött gondjaikat, keveredtek össze a gyermekek az autóbuszon a nagy játék közepette. Az első nap után egészséges pír került gyermek-szülő arcára, a jó levegő, a gyönyörű zöld környezet színt csalt a sápadt arcokra. A programok kimerítő sora után esténként mindenkin kellemes fáradtság lett úrrá. Ahogyan elmesélték a szülők, azért is különleges ez a lehetőség számukra, mert a Játszóház programjai eddig jórészt a beteg gyermekeknek szóltak, most azonban itt lehet beteg gyermek és egészséges testvér, apa és anya is. Ilyen lehetőség eddig nem volt.

A pályázat írása során tervezett programok maradéktalanul megvalósultak, a néha barátságtalan időjárás ellenére is. Az eső senkinek sem szegte kedvét. Az első nap hosszú utazással telt. A gyermekek azonban jól bírták: társasoztak, kártyáztak, szójátékoztak és volt, aki leckét írt. A határhoz közeledve azonban mindenki az idegenvezetőre és a szaporodó látnivalókra figyelt. Rácsodálkoztak a Partiumi rész természeti csodára, építészetére, a szabadon legelésző állatokra. Megnéztük hol is ered a Körös, megtudtuk mi az az „esztena” és hogy hívják az állatfajok „gyerekeit”, megszámolták a határtól Szentegyházáig az út menti templomokat (153 volt). Este nagy szeretettel vártak székely ruhába öltözött vendéglátóink. Ismerkedés, beszélgetés, pihenés következett. Másnap a reggeli után Haáz tanár úr varázsolta el a gyermekeket, bemehettek a zeneterembe, és mint a fotók is bizonyítják minden hangszert kipróbálhattak. A hangzavar az utcára is kihallatszott. Zenélt gyermek, felnőtt egyaránt. Megismertük a Múzeumszálló rejtelmeit, a néphagyományoknak megfelelően berendezett szobákat, a régiséggyűjteményt. Ellátogattunk a faluházba, az államalapítás emlékparkjába és a Filiházba. Az utóbbi udvarán lévő pajtában kipróbáltuk a téli szánkót, majd kicsik-nagyok szénapadlásra másztak. Ebéd után kürtőskalácsot dagasztottunk, sütöttünk, cukroztunk és a nagy részét el is fogyasztottuk. Majd ellátogattunk egy paraszti udvarba: bocit, bárányt simogattunk és megismerkedhettünk a fafaragás rejtelmeivel. Késő délután nagy szeretettel látták vendégül a gyermekeket a szentegyházi tűzoltók. Este vacsora, közös éneklés és játék, majd pihenés következett. Másnap reggel nagyon rossz idő volt, így a szekerezés helyett Székelyudvarhelyre és a Szejkére kirándultunk. Meglátogattuk a nagy székely, Orbán Balázs sírját, a megmentett székely kapukat és megkóstoltuk a borvizet. Ebédre visszamentünk Szentegyházára, közben a nap is kisütött. Délután négy lovas szekérrel az eredeti programot "betartva" lementünk a Szeltersz völgybe. Kalandpark, lovaglás, focizás, fogócska és sok-sok játék következett a jó időben. Este megnéztük a szentegyházi iskola tantermeit, beszélgettünk a helyi gyermekekkel, majd zenélés következett a felnőtt fúvósokkal. Vacsora után pedig fociztak gyermekek-apukák, szentegyháziak-magyarországiak, betegek-egészségesek. A harmadik napon egy hosszabb kirándulást tettünk Erdély varázslatos helyére a Békás-szorosba és a Gyilkos-tóhoz. Este vacsora után a Gyermekfili születésnapját ünnepeltük sok-sok vendéggel és a helyiekkel együtt: koncert, fáklyás felvonulás és utcabál következett több száz résztvevővel.

A gyermekek sodró lendülete vitte az öt nap alatt előre az eltervezett programot, egyetlen üres perc és pillanat sem volt. Így került a programok közé a szénapadlásra mászás (egy gyermek fedezte föl a Filiház udvarán lévő pajtában a lehetőséget, és őt követték a többiek: betegek, egészségesek, felnőttek, szervezők- mindenki létrára kapaszkodott és ugrált a friss szénában a padláson). Vagy így került a programok közé a tűzoltószertárban való látogatás, amely nem merült ki a tűzoltó autó megtekintésében. A parancsnok megengedte, hogy a gyermekek fölvegyék a helyi gyermektűzoltók ruháit, sisakjait. A program kiteljesedése azonban a tűzoltó autóban történő utazás volt. Az időjárás néha megtréfált bennünket: a reggeli eső miatt néha újra kellett gondolnunk a napi programot, de a gyermekek lendülete töretlen, ötleteik kifogyhatatlanok voltak.

A szentegyháziak vendégszeretete, a közös programok, a zene az énekszó, mindenki számára feltöltődést jelentett. Sok-sok programot tudtunk volna még velük elképzelni, de sajnos haza kellett jönnünk. A kapcsolat azonban nem szakad meg, további közös programokat tervezünk. Az utolsó nap nehéz szívvel búcsúztunk Haáz tanár úrtól, a Hargitától és Szentegyházától. A programok gazdagságát jól tükrözi örök emlékként a több száz fotó, a gyermekek rajzai és az élmények a szívünkben.

Köszönjük a számtalan élményt,

amit boldog gyermekektől és szüleiktől kaptunk.

SOTE Játszóház Alapítvány

http://www.sotejatszohaz.hu/